A látás, ahogy visszahozza a győzelem ízét

Amikor a pálya kezdett elmosódni

A versenypálya mindig is az otthonom volt. A műfajom máig a gokart. Gyerekkorom óta rajongok a motorok és a sebesség iránt, és ma már profi szinten vezetek versenyautókat, amiről sokat írtam már.

A cél mindig is az volt, hogy gyorsabb legyek, mint előző nap. Csakhogy az utóbbi időben valami elkezdte ezt hátráltatni. A kanyarok élei elmosódtak, az eredménytáblát hunyorogva olvastam, és egy-egy kritikus manővernél már nem voltam biztos abban, pontosan hová is tartok. Egy versenypályán ez nemcsak hátrány, hanem veszély is.

Rájöttem, hogy a hiba nem a gépben van

Egy ideig magát az autót hibáztattam, aztán a sisak plexijét, de amikor már a boxutcában sem láttam élesen a táblákat, el kellett ismernem: a látásom a gond. Egy versenyző számára a vizuális precizitás olyan, mint a szívverés – ha nem stimmel, minden borul. Egy barátom ajánlotta ezt a Budapest optika oldalt, és mivel a pályafutásom múlhatott rajta, nem haboztam. Felkerestem tehát a Polgár Optikát!

Sokan csak akkor kapnak észbe, hogy baj van a szemükkel, amikor már nap mint nap érzik, hogy valami nem megy úgy, mint régen. Nehezebben koncentrálnak a munkára, hamar elfáradnak, gyakrabban fáj a fejük, vagy egyszerűen nem tudnak huzamosabb ideig képernyőt nézni anélkül, hogy elnehezedne a szemük. Pedig ezek a tünetek nem ritkák, és sokszor nem is gondolunk arra, hogy a háttérben egyszerűen csak az áll: nem látunk jól.

Ne habozzatok ti sem, a Polgár Optika nagyon korszerű módon és XXI. századi eszközökkel, módszerekkel áll mindenki rendelkezésére!

A szem folyamatos erőltetése (túlerőltetése) ugyanis hosszú távon nemcsak kellemetlen, hanem kimerítő is. Ha nem megfelelően korrigált a látásunk, az agyunk és szemünk túlórázik – szó szerint. A szem próbál alkalmazkodni, fókuszálni, kompenzálni a hibát, miközben ez rengeteg energiát emészt fel. Ezért érezhetjük úgy egy nap végén, mintha fizikailag is elfáradtunk volna, pedig „csak” számítógép előtt ültünk.

Ez különösen igaz azokra, akik sokat tanulnak, dolgoznak, vezetnek, vagy bármilyen szellemi munkát végeznek. A nem korrigált látás hiba rontja a teljesítményt, csökkenti a hatékonyságot, és hosszabb távon a motivációt is. A gyerekeknél például sokszor csak tanulmányi eredményeik romlása jelzi, hogy rosszul látnak – ők ugyanis nem mindig tudják megfogalmazni, hogy nem látnak tisztán. Felnőtteknél ez más formában jelentkezik: halogatás, ingerlékenység, gyakori pihenő szükségessége.

Egy jól beállított szemüveg vagy kontaktlencse viszont óriási különbséget jelenthet. Nemcsak a látás javul, hanem az egész napos energiaszint, a koncentráció, sőt, még a hangulat is. Az életminőség egy apró, de döntő lépéssel jelentősen javítható. Épp ezért nem szabad megvárni, míg már zavaró a helyzet – ha bármilyen változást érzékelünk a látásunkban, érdemes minél előbb szakemberhez fordulni. Velem is ez történt és finoman szólva nem bántam meg…

A látásvizsgálat, ami új pályára állított

A Polgár Optikában a látásvizsgálat nem pusztán gépekbe nézegetést jelentett. Egy teljes, 3D-s látásvizsgálat, konzultáció látásproblémákról és problémafeltáró vizsgálat várt rám. A szakember nemcsak az autóvezetés szokásaimról kérdezett, hanem arról is, hogyan fókuszálok nagy sebességnél, milyen fényviszonyok között versenyzek, és mennyire számítanak a perifériás részletek.

Ezután egyedi szemüvegkészítés következett – olyan szemüveglencsékkel, amelyek nemcsak UV szűrősek, hanem csökkentik a vibrációs fényhatások zavaró hatásait is. A szemüvegkeret könnyű, mégis stabil, nem mozdul el a sisak alatt sem. És ami talán a legfontosabb: a precíz illeszkedésnek hála egy pillanatra sem zökkent ki koncentráció közben.

Visszatértem a pályára – és visszatértem önmagamhoz

A következő versenyen úgy éreztem, mintha új szemet kaptam volna. A távolságok, az ívek, a fénytörések új értelmet nyertek. Ismét olyan volt vezetni, mint amikor először ültem versenyautóba – csak most még tudatosabban. Nemcsak jobb köridőket mentem, de a biztonságérzetem is visszatért. A szemüvegjavítás, a kiegészítők szemüveghez, a kontaktlencse rendelés lehetősége – mindezek azt jelentik, hogy bármilyen helyzetre készen állhatok.

A budapesti optika, ahol jártam, nemcsak a látásomat hozta helyre, hanem visszaadta a vezetés élményét is. A Polgár Optika számomra nem egy üzlet – hanem egy újraindító pont, ahol a látásgondozás nemcsak szakértelem, hanem valódi törődés is. Ha valaha is úgy érzed, hogy az élesség már nem a régi – akár a pályán, akár az élet más területén –, érdemes lehet újra ránézni a világra. Élesen.

Versenyezni pedig mindig csak ésszel…

A versenyzés több, mint egyszerű sebesség. Több, mint az, hogy ki gyorsabb, ki mer később fékezni, vagy ki tudja tökéletesebben bevenni a kanyart. A versenyzés szenvedély, fegyelem, és mindenek felett óriási felelősség. Aki igazán átérzi a versenyzés lényegét, az tudja: ennek a szenvedélynek helye, ideje és szabályai vannak. És mindezek közül az első és legfontosabb, hogy a versenyzés kizárólag a versenypályára való.

A közút nem versenypálya. Az emberek, akik ott közlekednek, nem versenytársak, hanem családok, munkába siető emberek, gyerekek, nagyszülők. Nem választották a kockázatot, nem vállalták a sebesség árnyoldalait. Egy közúti száguldozás nem hősiesség, nem bátorság, hanem könnyelműség, ami mások életét is kockára teszi. Még ha a legjobb szándék vezeti is az embert, még ha úgy érzi is, hogy „uralja a helyzetet”, egy közúti veszélyhelyzetben soha nincs meg az a kontroll, az a kiszámíthatóság, ami egy versenypályán adott.

Különösen igaz ez, ha valaki látásproblémákkal küzdött vagy küzd. A jó látás nem előny, hanem alapfeltétel minden nagysebességű helyzetben. A periférikus látás, az éjszakai éleslátás, a gyors fókuszváltás képessége mind döntő, amikor másodpercek alatt kell reagálni. Ha a látás nem tökéletes, a reakciók késhetnek, a távolságok felmérése bizonytalanabb lehet. Egy pillanatnyi habozás, egy rosszul érzékelt szituáció elég, hogy tragédia történjen. Egy versenypályán még ezek mellett is ott van a bukótér, a mentőcsapat, a biztonsági előírások. A közúton nincs második esély.

Sokan azt hiszik, hogy a versenyzés lényege az, hogy minél gyorsabban menjünk. De a valóságban a versenyzés igazi szelleme a kontrollban, az önfegyelemben rejlik!

A versenypálya adja meg azt a keretet, ahol a sebesség szenvedélye kiteljesedhet. Ott mindenki tudja, hogy mit vállal. Ott mindenki ugyanazért van ott: hogy feszegesse a saját határait, de tiszteletben tartva másokét. A pálya aszfaltja alatt ott van a szabályok szilárd alapja. Egy kanyar kijáratánál nemcsak az autó határai feszülnek meg, hanem az emberé is – de mindig tudva, hogy a kockázat kiszámított, a következményekre pedig fel vannak készülve.

Az utcán ez nincs így. Ott a sebesség nem csodálatot vált ki, hanem félelmet. Ott a hirtelen manőver nem bravúr, hanem veszélyforrás. Egy váratlan gyalogos, egy kisgyerek az úton, egy figyelmetlen sofőr: mind olyan tényezők, amik egy versenyhelyzethez nem illő reakciókat követelnek. És mindezt súlyosbítja, ha valakinek a látása nem tökéletes: még a legkisebb gyengeség is épp elég, hogy a végeredmény tragédia legyen.

A versenyző, aki valóban érti a szenvedélyét, tudja, hogy az igazi gyorsaság nem abban áll, hogy mindig a határon megyünk. Az igazi gyorsaság ott születik, ahol az önkontroll találkozik a bátorsággal. És ez a találkozás kizárólag a versenypályán biztonságos!